A Republic legmeghatóbb dalaiért klikk
Azt még érdemes rólam tudni, hogy jóllehet eléggé fura és magamnak való ember vagyok néha, de ha nagyképűen vagy flegmán szólnak hozzám, vagy csak egy ici-pici ilyen felhangot is érzek, azt egészen biztosan nem hagyom szó nélkül. Na, ők ezt nem tudták. Hogy kik? A Republic együttes. Nagy lendülettel, egyen "menő" bőrdzsekis felszerelésben ment az egész együttes Cipőstül az utca másik oldalán gyalog épp a velem ellenkező irányba. Én csöndben bandukoltam a szokásos módon, a hátamon a hegedűmmel, amely minden egyes lépésnél kopogott kicsit a tokjában, ahogy szokta. Épp bele voltam merülve a szokásos gondolataimba és merengéseimbe, amikor egyszer csak kiabálást hallottam a másik oldalról. Mivel az utcában akkor más ember nem volt azon a részen rajtunk kívül, ezért felkaptam a fejem.
- Szia. Lenne kedved a Republicban hegedülni?
A szemeim kikerekedtek, egy darabig meglepődve néztem. Na, gondoltam, ezek azt hiszik, hogy itt menőzhetnek nekem, én meg majd jól meglepődök, hogy a nagy Republic együttes hozzám szólt. Hamar visszavágtam.
- Lenne nektek kedvetek a Neotonban vokálozni?
Erre nagy csönd lett. Azt gondolom, hamar megértették. Nem is énekeltem, sem nem hegedültem ezután az említett együttesben soha. Valahogy itt véget is ért a beszélgetés. Nem próbálkoztak többet. Én pedig azóta is mosolygok az eseten..