A Republic legmeghatóbb dalaiért klikk
- Időközben más zenei vizekre eveztél, visszatérésedkor mennyire volt ismerős a Republic zenéje?
- Abszolút, hiszen évekig együtt játszottam Cipővel, így ismertem a zenei ízlését és szövegvilágát. Nincs olyan dal vagy szó, amivel ne tudnék azonosulni.
- Szerinted minek köszönhető, hogy még tíz év után is együtt vagytok?
- Tudnék észérveket mondani, de az igazi ok ott fent van. (az égre mutat)
- Hívő vagy?
- Nem vagyok templomba járó, de nem tagadom Isten létét. Nagyfokú butaság lenne azt mondani, hogy nincs Isten.
- Volt már olyan pont az életedben a Republic-os évek alatt, hogy azt mondtad; kész, vége, nem csinálom tovább?
- Így konkrétan nem, inkább a zenekarban voltak problémák, de ez valahogy így van rendjén. Tudat alatt mindig ott motoszkál az emberben, de jobb nem gondolni rá. Nem veszem természetesnek, hogy van, Isten ajándékának tekintem.
- Mennyire tudsz elvonatkoztatni a magánéleti problémáktól, ha fent vagy a színpadon?
- Hogy őszinte legyek, nem mindig. De ez soha nem mutatkozik meg a munkámban és rajtam sem látszik. Jól titkolom. Másrészt pedig azt gondolom, hogy aki megveszi a koncertünkre a jegyet, az megérdemli, hogy maximális teljesítményt nyújtsunk.
- Többnapos koncertútra is elmentek, hogy bírod az iramot?
- Azt kell hogy mondjam, elég jól. A zenekar nagy része ott szokott aludni, én viszont legtöbbször saját autóval megyek, hogy koncert után hazajöhessek.
- Nem fárasztó buli után vezetni?
- Fárasztó, de az sem pihentetőbb, ha ott maradok, mert idegen helyen nem tudok jól aludni.
- Ahhoz, hogy bírjátok az egymást követő koncerteket, némi erőnlétre is szükség van. Sportolsz valamit?
- Nyolc éve karatézom, előtte pedig öt évig szertornáztam. De a karate nem sport, harcművészet.
- Mi a kettő között a különbség?
- A sportnak verseny jellege van, arról szól, hogy másokat győzzek le, míg a karate arra tanít, hogy magamat. Azonkívül, hogy a testemet eddzem, könnyebben hozok helyes döntéseket nehéz helyzetekben. A karate önfegyelemre és akaraterőre is nevel, de az elsődleges célja az, hogy az ember megvédje önmagát.
- Van lelki tanítómestered?
- Van. Aki az edzést tartja, nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is eddzi.
- Akaraterős vagy?
- Úgy érzem, igen.
- Mennyire visel meg, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted?
- Esete válogatja, van amin könnyen túlteszem magam, és van ami jobban megvisel. Bár ez utóbbit sohasem mutatom. Egy kívülálló azt hihetné, hogy semmi bajom, miközben belülről sírok. Nem szándékosan leplezem a bánatom, egyszerűen ilyen vagyok. A problémáimat is jobb szeretem egyedül megoldani, pedig sokan úgy tartják, hogy nem jó ha az ember emészti magát. Ennek ellenére én mégis ezt teszem.
- Megvívod a saját kis csatáid? Erős jellemre vall. Van olyan tulajdonságod, amiről szeretnél leszokni?
- Igen, például az ingerlékenységről, mert hamar felkapom a vizet. Meg aztán van bennem némi agresszivitás is, ami nem mindig jó.
- Ez utóbbi miben nyilvánul meg, üvöltözöl?
- Nem vagyok kiabálós, inkább magamban fortyogok.
- Mi az, ami nyugtatólag hat rád?
- A természet, a családom, a bensőséges pillanatok és olykor a klasszikus zene. Bár igazából ritkán tudok úgy zenét hallgatni, hogy ne vonatkoztassak el. Általában szakmai fülel hallgatom. Bach-nál viszont nem bontom fel a zenét.
- Zenefüggő vagy?
- Nem, szeretem a csendet.
- Mit szeretsz a természetben?
- A hegyeket.
- Ez érdekes, mert a hegyek erőt sugároznak, ami megfelel a lelki alkatodnak. Talán nem véletlenül vonzódsz a robosztus méretű "kövekhez"?
- Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Azt tudom, hogy nagyon szeretem az erdőt és a hegyeket. Valahányszor elmegyek mellettük, lenyűgöznek. Már alig várom, hogy a legkisebb fiam, Gergő nagyobb legyen és kivihessem hajnalban a Mátrába őzeket, szarvasokat, madarakat nézni.
- Kertes házban laktok?
- Igen.
- Hegyoldalban?
- Nem, de látszanak a hegyek.
- Van olyan hely, ahova kiváltképp szívesen mész zenélni?
- Inkább olyan, ahova nem.
- Miért?
- Mert rossz volt a hangulat.
- Melyik volt a legemlékezetesebb Republic-éved?
- Nem tudok egyet kiemelni, igazságtalanság lenne a többi évvel szemben. Mindegyik emlékezetes volt valami miatt.
- Ezek szerint kedvenc dalod sincs?
- Talán nincs. Mikor melyiket szeretem. Van amelyikben több lehetőség van a dobolásra, és van amelyik épp a hangulatomtól válik kedvenccé. Például a Születni kell című daltól eleinte nagyon féltem. Valahogy nem akart megszólalni. Amikor a koncerteken játszottuk, mindenkinek más elképzelése volt róla. Aztán egyszercsak ráéreztünk az ízére, és attól kezdve együtt zakatolt a zenekar. Azóta örömöt szerez, ha játsszuk.
- Mennyire visel meg, hogy elmúlik valami, ami fontos volt?
- Nem szeretek a múlttal foglalkozni, inkább a jövőbe nézek. "A szép emlékek még mindig szépek, a rosszak még fájnak…"