A HÉV-en négyfős család utazik, s láthatóan útban az ötödik családtag is. Az egyik kisfiú Republic-pólót visel. Mindez szép, persze hogy szép.
Nehéz bejutni a fesztiválra, még sajtósként is, a félórás sorban állás örökkévalóságnak tűnik. Aztán épp idejében találom magam a nagyszínpad előtt, ahol kezdődik a gála.
A Republic soha nem tartozott a fesztiválzenekarok közé. Még ha fellépett is itt-ott, idegen anyag volt a testben. Sokat koncertezett, de nem szeretette a karneváli hangulatot. És most mégis itt van, elhunyt énekese nélkül.
Hogy teljes legyen a kép és kissé személyes a történet, vissza kell nyúlnom saját gyerekkoromig, amikor a zenekar megalakult és rögtön be is futott, én meg az ő dalaikat hallgatva nőttem fel. (Bár kezdhetném a kisvárdai Cipőfűző zenekarral is: Bódi László, azaz Cipő már ott együtt zenélt néhány későbbi Republic-taggal, s már akkor megszületett néhány későbbi Republic-dal, de ez inkább amolyan történelem előtti történelem.)
Engem a Republic indulásakor, a rendszerváltás idején, a világról még nem sokat sejtve ragadott magával a kicsit polgárpukkasztó, kicsit lázadó attitűd, de Cipőék még a szüleim generációját is megnyerték maguknak, ami nem csoda, mert a dallamos muzsika azért mégiscsak a korábbi évtizedek beatzenéjének folytatása volt.
Aztán jött néhány önműködő sláger, amivel a kilencvenes években gyakorlatilag halhatatlanná vált a zenekar. Szerették a rockerek, és szerették a lakodalmas-mulatós zenén szocializálódott tömegek.
A Repül a bálna pofonegyszerű punkzene volt, a Szállj el kismadárpofonegyszerű popzene. Pedig a kettő között, vagy a kettőn kívül is létezett sok minden más Cipő világában. Sokkal több mélység.
Akkor nyitott például a majdnem-alternatív nagyvárosi életérzés felől a népzene irányába, amikor az még nem volt divat, aztán túl a csúcson is kísérletezett mindenfélével, de arra már kevesen figyeltek. Beskatulyázták, illetve nem vették komolyan a Republicot, már csak a futószalagon legyártott évi legalább egy nagylemez miatt sem.
A stílusváltások nem voltak tudatosak, a zenekar kevésbé volt termék, mint sok-sok pályatárs popsztár. Nem pörögte szét magát a médiában, mindig szerényen és szimpatikusan tette, amit tett, és ez valószínűleg Cipő visszahúzódó személyiségéből fakadt.
Korai halála után most vitatkozik rajongó, tisztelő és pályatárs, hogy illik-e folytatni, új énekessel turnézni, illetve a tagok megélhetése, avagy az énekes emlékének érinthetetlensége fontosabb?
A teljes beszámolóért klikk IDE.
Nyomj lent egy lájkot, ha kedveled a Republic dalait.