Az orvosprofesszor a XX. Tudományos Diákköri Konferencia alkalmából tartózkodott Marosvásárhelyen, ahol exkluzív interjúban mesélt Bódi Lászlóról (Cipőről), betegségéről, kettejük barátságáról, és arról is, hogy mit lehetett leolvasni a művész arcáról utolsó napjaiban.
– Professzor úr, mióta volt Cipő kezelőorvosa?
– Négy-öt éve találkoztam először Cipővel, akkor már jelentkeztek nála a szívelégtelenségből és a koszorúér-betegségből adódó panaszai. Akkoriban kezdődött meg a tulajdonképpeni kezelése, koszorúér-tágításon és speciális pacemaker beültetésen esett át, amely beavatkozásokat én végeztem rajta. Hozzá kell tennem, hogy ez idő alatt nagyon jó viszony alakult ki közöttünk, baráti kötelék erősítette az orvos-páciens kapcsolatunkat. Cipő egy különleges személyiség volt, aki rendkívül zárkózottnak tűnt a kívülállók számára, a baráti körben viszont nagyon nyitott, jókedélyű, szellemes ember volt.
– Igaz-e, hogy gyerekkora óta szívproblémákkal küzdött?
– Fiatalkora óta voltak panaszai, de a szívbetegsége – ami a halálát okozta – 6-8 évvel ezelőtt indulhatott, öt évvel ezelőtt nyilvánult meg jelentősebb klinikai tünetekben, és onnan sajnos fokozatosan romlott az állapota. Konkrét diagnózisa: szívelégtelenség, gyakorlatilag a szívének egyharmada működött normálisan. Orvosaként, de barátjaként is tapasztaltam, hogy Cipőnek a Republic, a rajongók voltak a legfontosabbak, és emiatt a lehető legrövidebb időt szerette volna a kórházban tölteni, hisz mindig oda akart érni a következő koncertjére. Jómagam és más orvosok is mindig aggódva figyeltük a fellépéseit, mert egy ilyen produkció rendkívül nagy energiát vesz ki az emberből.
– Az orvosok többször is ajánlottak neki szívátültetést. Miért utasította ő ezt el?
– Művészként ragaszkodott alkotó, teremtő szívéhez. A transzplantáció eleve a nagy műtétek közé tartozik, és ezen operáció következtében egy „idegen” szív kerül a szervezetbe, amely Cipő szemlélete szerint valamiféle érzelmi konfliktust okozhat saját magában. Egy olyan érzékeny, a világ dolgait finoman érzékelő embernek, mint Cipő, ez túl nagy teher lett volna. Ezért utasította el az átültetést tízedszerre is. Mindig azt mondta, hogy ő a szívével írja a dalokat, és hogy eleget élt. Ezt pedig nekünk, orvosoknak el kell fogadnunk akkor is, ha erről másképp vélekedünk. Ahogyan ő megélte a világ történéseit, és ahogy ezeket dalban is megírta, lehetett érezni, hogy valóban a 47 éve alatt nagyon sok mindent látott, érzett és főleg: megosztott velünk.
– Ön a Magyar Kardiológusok Társaságával egészséges életmódot szorgalmazó kampányt indított Szívünk napja címmel, ahol a Republic is fellépett, sőt, a koncerten ön is a színpadon énekelt Cipőékkel…
– Bizony, volt szerencsém két alkalommal is a Szívünk napján vele közösen énekelni, azaz ő énekelt, én meg igyekeztem úgy tenni, mintha. Találóan a Csak a szívemen át című Republic-dalt énekeltük el a közönségnek. Cipő mindig úgy viselkedett, mintha a mások szívbetegsége fontosabb lenne számára, mint a sajátja. Szívesebben segített másokon, mintsem a saját betegségével traktálja a körülötte levőket.
– Baráti kapcsolat alakult ki önök között. Milyen ember volt Cipő?
– Bár nagyon elfoglalt orvos vagyok, mindig szakítottunk időt egymásra a kórház falain kívül is. Talán azért is tudtam a barátja lenni, mert megértettem, hogy ő mit szeretne, a racionális, orvosi érveket, amelyek a szívátültetés mellett szóltak, barátjaként sikerült félretennem. Sokat beszélgettünk, többször otthon is meglátogatott, koncertjein is voltam, a már említett Szívünk napja kampányon is segített nekem, tehát orvos-beteg kapcsolaton kívül is igen jó barátság alakult ki közöttünk. Bár már korábban is Republic-rajongó voltam, ahogy személyesen is megismertem Cipőt, sokkal jobban megértettem, sőt, átéreztem a dalainak szövegét.
– Az együttes többi tagja hogyan viszonyult Cipő állapotához?
– A betegsége alatt folyamatosan az volt az érzésem, hogy családjaként tekintett Cipő az együttesére, hisz ez volt az egyik közeg, ahol élt, alkotott, ahol jól érezte magát. Amikor Cipő kórházba került, akkor látni lehetett, hogy az egyébként vidám, jókedvű együttest milyen súlyosan érintette frontemberük rosszulléte, mennyire izgultak és reménykedtek, hogy talán mégis feléled. Azt kell mondanom, hogy ők – ahogy sokan mások – a valóságos esélyeknél jobban reménykedtek a felépülésében.
– Mi az, amit Cipő „önre hagyott”, mire fog leginkább emlékezni belőle?
– Cipő nem volt szószátyár. Keveset beszélt, de amit kimondott, annak súlya volt, arra mindenki felfigyelt és emlékezett. Számos mondását, gondolatát megőrzöm magamban, de mindig az arcán levő huncut mosolyára fogok emlékezni.
– Mit lehetett utolsó napjaiban leolvasni Cipőről?
– Mosolygott. Bár nem voltam mellette utolsó perceiben – mert egy fővárosi kórházban kezelték –, többször meglátogattam, utoljára két nappal a halálát megelőzően jártam nála. Az utolsó napokban is becsukott szemmel mosolygott. Ezt láttam, vagy ezt akartam látni rajta…
Olvass tovább: Bravó! 70 különböző CD fűződik a Republichoz - íme az albumok listája
Nyomj lent egy lájkot, ha kedveled a Republic dalait.
Az interjú a kozport.ro oldalon jelent meg.