Éppen húsz esztendeje alapította meg a Republic együttest Bódi László, akit sokan Cipő becenéven ismernek. Azóta harminc maradandó sikerű lemez, és évente közel száz nagyszabású élő koncert született a dalaiból. E dalok mélyen a mából gyökereznek, és őszinteségükkel, különös, egyéni hangzásvilágukkal egyszerre több korosztályt is megérintenek.Akik szeretik Koncz Zsuzsa és Halász Judit felvételeit, talán nem is tudják, hogy sok közülük az o szerzeménye. Bródy Jánossal és Cseh Tamással közös fellépései is emlékezetesek. A dalszerző-énekes másfél évtizede a Csepel-szigeten lakik családi házban, a maga ültette fák árnyékában.
Haladunk a szigeten délre, a töltés két oldalán, a tisztáson itt-ott mezei nyúl fülel, fácánkakasok rebbennek, őzek csapata bóklászik csöndesen. Meglepően békés a vidék, pedig nemrég hagytuk magunk mögött a főváros forgalmát. Szigetcsépre érkezve vendéglátónk elénk jön, hogy segítsen megtalálni az utcát, s a házat. Figyelmessége és a kedves fogadtatás, egykettőre meggyőz: a határozott külső barátságos lelket rejt. Így az már meg se lep, hogy Gömböc, a házőrző is szelíden veszi tudomásul érkeztünket.
A kert a hosszú, tornácos ház mentén fut végig, hátul kiszélesedik, és elkerített, szabályos kör alakú tisztásba torkollik. A kört díszbokrok és borostyánsövény övezi, kiskapuja mellett termő mogyorófák posztolnak. A különös térforma titka hamar kiderül. – Amikor ikerlányaim, Réka és Petra kicsik voltak, még megvolt mind a két bobtail. Szerettem volna, hogy a gyerekeknek maradjon tiszta kertrész, ahol nem járnak a kutyák. Döntenem kellett, vagy a kutyákat zárom be, vagy kialakítok védett játszóhelyet a kislányoknak. Az utóbbi mellett maradtam. Megnéztem műholdfelvételen a kertet, érdekes, hogy még ott is kivehető ez az alakzat.
Ezt a földet választottam
• Kezdjük a történetet az elejéről, mikor lett a kisvárdai fiúból szigetcsépi kertes gazda?
– Ungváron születtem, egyéves voltam, amikor a szüleim átköltöztek Magyarországra. Kisvárdán érettségiztem és már a gimnáziumban zenéltem. Budapestre azért jöttem, hogy zenét tanuljak. Ide a szigetre szinte véletlenül kerültem, szép a környezet, szeretem a közeli Dunapartokat. A főváros közelsége is fontos; ’78as évjáratú öreg Mercedesemmel ingázom. Rengeteget koncertezünk országszerte, és Erdélyben, Kárpátalján, Szlovákiában. A ház 1991 óta megvan, de öreg parasztház lévén, szigetelni, javítani, bővíteni kellett. Édesapám kőműves, így szerencsére volt, aki segítsen. Évekig dolgozott rajta. • Az építkezések után a kerten a sor. Azon is sokat kellett változtatni? – Az első években csak a dudvát irtottuk. Abban is segítettek a szüleim. A nagy diófa kivételével nem volt itt semmi. Papírhéjú a termése, és úgy vettem észre, ezt különlegességnek tartják. Nem tudom jobbe más fajtáknál, mi mindenesetre szívesen esszük. Ezen kívül az összes fát én ültettem egyik barátom segítségével. Mogyorókat, cseresznyét, fügét, szelídgesztenyét, tölgyet, tujákat. Ha rajtam múlna, kizárólag fák lennének a kertben. A feleségem, Zsuzsa viszont bokrokat, virágokat is akart. Így került babérmeggy, orgona, lilaakác, trombitafolyondár, nyáriorgona, boglárkacserje, és ki tudja még mi minden a kertbe. De ez az ő felségterülete, ezeket ő gondozza.
• Honnan származnak a növények?
– Egy részüket ajándékba kaptuk, de a legtöbbet faiskolában vettem. Érdekesek a fák: ahogy nőnek, az idő múlására is emlékeztetik az embert. A szép alakú oszlopos tölgy óriási, öreg példányait a Budai Parkszínpad körül figyeltem meg először. Amikor én ültettem ilyet a kertembe, könynyű kis csemete volt, s néha elnézem: ma már bizony nem tudnám megemelni…
Ég és föld között
• Hogy fér össze a zene és a kertészkedés?
– Eleinte az ember olyan lelkes, nem jut eszébe, hogy a növények nagyra nőnek. Metszeni nem szoktam, ha néha szükséges, akkor ismerősünk segít a faluból. Nekem nem marad más dolgom, mint a fűnyírás. Az viszont remek alkalom arra, hogy közben tele torokból énekeljek, úgyse hallja senki. Ez jó ösztönzés, fűnyíráskor már több dalszöveg született.
• A szabadtéri fellépéseket is szereti? Máshogy szól „ég és föld között” az ének?
– Mi tavasztól őszig mindig nagy szabad terekben zenélünk. Főtereken, sportpályákon, amfiteátrumokban. Szeretjük, mert levegő van, és más a hangulata. Kaptunk már az idők során nagy esőt, vihart, volt, hogy összedőlt a dobogó, mégis jó a természet közelsége. Győrben a Rába vize fölött játszottunk úgy, hogy a több ezres közönség a folyó túloldalán hallgatta. Szarvason is zenéltünk vízen. Ahhoz kedves történet fűződik: egyik barátunk a „Szeretni valakit valamiért” című számunk alatt mindig felnyújt egy égő gyertyát a színpadra. Ez már szinte szertartássá vált. Hát, ott a vízi színpadon nevettünk is, vajon a Gyula ide hogy hoz gyertyát? Hozott. Csónakos embert fogadott és szép csöndben odaeveztek.
Szállj el kismadár
• A dalokban kitüntetett, gyakori szereplő a madár. Itt a fákon pedig madáretetőket látni. Jönnek az égi vendégek?
– Sajnos az utóbbi két évben egyre kevesebben. Nem tudom az okát. Már cinkét, verebet is egyre ritkábban látok, csak galambok, szarkák maradtak. Legfeljebb távolabbról szűrődik ide némi madárcsivitelés. Pedig telente az etetőket is feltöltjük. Vannak állataink is, időnként sünök látogatnak erre, kutya, macska meg mindig is volt a ház körül. Meglepő, hogy milyen békésen élnek, játszanak, alszanak együtt. Persze a gyerekekkel is nagy a barátság.
• Az ember általában kisgyerekként kóstolja meg a kert „ízét”, és ha akkor megszereti, örökre megmarad a vonzalom. Saját gyerekkorából emlékszik kertekre?
– Mindig volt kertünk. Kisvárdán, a domboldalban apukám gyönyörű szőlős, gyümölcsöskertet művelt. A borászkodás volt a hobbija. Négyöt hordó saját bora minden évben megtermett. Nagyon sokat dolgoztak vele a szüleim. Engem is befogtak szőlőkötözésre, amiért nem rajongtam. A finom gyümölcsök miatt szívesen mentem volna a kertbe, de erre sajnáltam az időt, inkább zenéltem. Kárpátalján kertes házba nyaralni jártam a rokonokhoz, Kisgejőcre. Oda is sok emlék fűz.
• Idővel a kertek és, az emberek is változnak…
– Felnőtt fejjel én is más szemmel látom a földközeli, vidéki létet. Ahogy elnézem itt magam körül a falut, az a meggyőződésem, hogy önállóan el tudná magát tartani. Földek tartoznak hozzá, és szorgalmas emberek művelik, jórészt svábok, szerbek. Ha mondjuk, valami elvágná a települést a külvilágtól, szerintem itt akkor se halna éhen senki, az alapvető élelmiszereket biztonsággal meg lehet termelni. Az a fajta berendezkedés, ami állandóan újabb és újabb fogyasztásra késztet, amúgy is tönkre tesz mindent maga körül. Hosszú távon csak a beosztó, takarékos gazdálkodás maradhat fenn. Úgy gondolom, ez elég egyszerűen belátható.
Sándor Mária
A cikk a Kertbarát Magazin 2010/3-4. számában olvasható.
Olvass tovább: Bravó! 70 különböző CD fűződik a Republichoz - íme az albumok listája
Nyomj lent egy lájkot, ha kedveled a Republic dalait.